Szükségidőkben csak egy páran látják, mi a baj
Milliók szenvednek, de csak azok, akik úgy döntenek, végigcsinálják tudnak túljutni ezen
Csak páran tudnak úgy énekelni, mint az oroszlánok, mert addig énekelünk, amég eltűnünk
És kisegítjük egymást, amég visszakerülünk a helyre ahova tartozunk
Egy nő tartotta a pajzsomat és a harc folyamán elbuktunk
Egy férfi tanított nekem bölcsességet
És talán mikor eltűnünk, a neveink visszhangzanak majd a csillagok közt
Minden kezdetnek van vége, még ha meg is tanulunk fölékerekedni

Ezek a hazugságok összezavarnak, túl sok ez nekem, hogy maradjak
Nem akarom ezt a sorsot élni, végtelenül folytatódik

Látlak, ezért kérlek maradj erős
Eléneklem neked ezt a dalt, aztán eltűnök
Nem akarom ezt a sorsot élni, végtelenül folytatódik

És egyszer volt egy történetünk
Láthatod, hogy a jó férfiak is ritkán jönnek
Még a legjobb pillanatainkban is nyerhetünk, de veszíthetünk is
Talán egy nap eldönthetjük, milyen érzés nőnek vagy férfinak lenni
Szabályok nélkül, de mélyen eltemetve ott egy kép
Így amikor hamvakká ég a testem csak az igazságot énekeld
Hagyd, hogy ezek a szavak megerősítsék a nézőpontodat
Mert ezek a szavak neked szólnak

Ezek a hazugságok összezavarnak, túl sok ez nekem, hogy maradjak
Nem akarom ezt a sorsot élni, végtelenül folytatódik

És most a koporsóm felett lebegek, ahogy becsukódik, lenézek
Látom, ahogy édesanyám vállán sír
Felnézek az égbe, amint a menny ajtajai kinyílnak, de valami nincs rendben
Ez a sors vagy hazamegyek
Mi történik majd a lelkemmel, visszajövök-e, nem tudom
Találkozhatsz velem itt a mennyben, soha ne engedj el

Ez a szerelem, ez a gyűlölet felmarcangol

Ezek a hazugságok összezavarnak, túl sok ez nekem, hogy maradjak
Nem akarom ezt a sorsot élni, végtelenül folytatódik

Ez a szerelem, ez a gyűlölet felmarcangol